Egy tükör, egy tanító és egy örök szerelem – Macskák és spiritualitás egy gazdi szemével (2. rész)
A macskák és spiritualitás című blogbejegyzés 2. részében tovább folytatom azon fogalmak részletezését, amelyekre megtaníthatnak minket a cicáink. Mindezt természetesen sok gyakorlati példával alátámasztva.
Megbocsátás
Igen, ezek a kedves szőrös kis lelkek a megbocsátást is igyekeznek megtanítani nekünk, ami pedig szintén egy fontos spirituális tanítás. Általa egészségesebb életünk lehet.
Sajnos a túlzottan egocentrikus gondolkodású emberek erre nem képesek, nemhogy embertársaikkal, de még háziállatukkal szemben sem. Ők azok, akiknek véleményem szerint kőből van a szívük. Ki ne tudna megbocsátani a megbánó kerek kutyus vagy cica szemeknek?
Mások, a felelősségteljes szerető gazdik, akik családtagként tekintenek szőrös barátjukra, megtanulták alkalmazni velük szemben a megbocsátás művészetét. Sokaktól meg is kaphatják kritikaként, hogy túlzottan elkényeztetik kedvencüket, nem kellene nekik mindent megengedni és meg kellene nevelni őket. Ezeket a kritikákat én is gyakorta megkapom, viszont nem foglalkozom velük.
A kritizálás a gyengék fegyvere, ezeket el kellene engedni a fülünk mellett. Sokak szerint nem árt egy kis verés sem, megtanulja, hogy ezt nem szabad csinálni. Csak a régi gondolkodásmódot hangoztatják, nem hajlandók elfogadni a modern nevelési tanácsokat, azaz pl. hogy alternatívákat kell biztosítani a cicus részére. Valószínűleg az ilyen gondolkodású emberek gyerekeik verésétől sem riadnak vissza, nem foglalkozva azzal, hogy ezzel milyen lelki sérülést okoznak neki.
Gondolom, sokan vannak úgy, mint jelen sorok írója, miszerint is mindig is könnyebben megbocsátott kis kedvencének, mint embertársainak. Az állat ösztön lény, mondják sokan, az embert okosabbnak tartják. Lehetséges, hogy ez is a dolgok mögött áll, tehát úgy gondoljuk, az embereknek jobban meg kellene fontolniuk cselekedeteiket, szavaikat és nem állati énjüket előtérbe helyezni.
Megeshet, hogy cicusunk valami iránti nem tetszését karmolással vagy harapással fejezi ki, ezt mégis megbocsátjuk neki, mert ő ilyen. Egy bántó emberi szón vagy cselekedeten, viszont évekig emészthetjük magunkat a lelkünkben. Ez nagyobb fájdalmat okoz nekünk, mint egy macskakarmolás. Különösen, ha olyan embertől származik, akiben megbíztunk.
Ezek a lelki sebek, viszont előbb-utóbb fizikai betegség formájában fognak a felszínre kerülni. Ezért is fontos, hogy azok, akik már eljutottak odáig, hogy megbocsássanak kedvencüknek, ezt a technikát alkalmazzák környezetükben is.
Tárgyi dolgok fontosságának háttérbe szorítása
Az előző ponthoz kapcsolódva kiemelném, hogy aki képes megbocsátani cicusának a különféle bútorokon esett rongálásokért, az máris közelebb került a spirituális világhoz. Eszerint ugyanis a túlzottan anyagias világ felől a lelki életünk felé kellene fordítani figyelmünket.
Bársonytalpú tanítómestereink megtanítanak minket ezen keresztül továbbá több, a korábban említett dologra is: szeretet, elfogadás, megbocsátás.
A mi életünkben számtalan példát tudnék említeni erre: Tirus fiatalabb korában különleges érzékkel rendelkezve felfedezett mindent, ami matrica módra van rátéve valamire. A matricák bútorokról való leszedése még nem jelentett problémát (szerencsére nem ette meg), az viszont már annál is inkább, mikor felfedezte, hogy az új nappali szekrénysor ajtaja sem tömény fa, hanem oda is papír van ragasztva.
De itt még nem állt meg. Arra is rájött, hogy a laminált padló díszszegő léce sem egybefüggő fa, hanem ennek is papír borítása van. Ennek eredményeként a megrongált részen ki kellett cserélni a lécet.
Már csak a fenti két példa is bizonyítja, hogy milyen anyagi károkat tud okozni egy cicus a lakásban. Papírok iránti szeretetének számos könyv és könyvborító is áldozatul esett.
És mielőtt bárki is megkérdezni, sosem volt ingerszegény környezetben, minden nap játszunk és vannak olyan játékai is a lakásban, amelyekkel egyedül is tud játszani.
Természetesen, mikor észrevettem ezeket a károkat, elmondtam neki, hogy nem örülök annak, amit tett. A hibákat, ahogy tudtam kijavítottam a szekrényen, a díszszegő le lett cserélve, a számomra fontosabb könyvek borítóját pedig leszedem vagy olyan helyre teszem a könyvet, ahol nem éri el.
És ennyi, sosem kapott ki, elengedem a fülem mellett mások (sok esetben macskával nem rendelkezők) „jószándékú” macska nevelési tanácsait. Nem kívánok ilyenekkel lelki sérülést okozni Tirusnak és megrontani a kettőnk között kialakult kapcsolatot.
Sok helyen hangoztatom, hogy Ő az én kis Mindenem, a Kicsi Kincsem. És én ezt nemcsak hangoztatom, hanem komolyan is gondolom. Nekem Ő sokkal többet ér, mint egy lakberendezési tárgy. A mi kapcsolatunk részemről Szerelem volt első látásra és későbbi spirituális tanulmányaim egyértelműen is nyilvánvalóvá tették számomra, hogy Ő egyben a tanítóm és a lelki tükröm is.
A maine coonokat egyébként is a legintelligensebb macskák közé sorolják. Meg vagyok róla győződve, hogy mindent ért, amit mondok neki (a nézéséből is látszik), csak feszegeti a határait.
Hála
Elérkeztünk a talán legfontosabb ponthoz. Ez pedig a hála érzése. Amennyiben ezt minél többet gyakoroljuk egy nap, annál többet teszünk lelki és ezzel együtt fizikai egészségünk érdekében is.
Azon szerencsések, akik már megtanulták cicáiktól alkalmazni a fenti pontban összefoglalt „macska-tanításokat”, azokat biztosra veszem, hogy minden alkalommal, amikor cicájuk közelében vannak, vagy csak rá gondolnak, érzik szívükben a hála érzését.
Hálásak azért, hogy rátaláltak egymásra és a közösen eltöltött minden percért.
De mi a helyzet az ezeken nem elgondolkodó, kevésbé spirituális életet élő gazdikkal? Az ő életüket is kedvezően befolyásolja egy cica még akkor is, ha nincsenek ennek tudatában?
A válaszom erre egyértelműen igen. A közös játékok során biztos vagyok benne, hogy őket is számtalan alkalommal megnevetteti, mosolyra fakasztja kis kedvencük mókázása.
Emellett ők is érzik cicájuk iránti szeretetüket, kedveskednek nekik pl. egy-egy finom étellel vagy akár nem tudatosan bennük is megjelenhet a hála érzése. Ebben az esetben jó érzés tölti el őket, hogy megoszthatják életüket kis kedvencükkel.
Hogyan hat mindez fizikai egészségünkre?
Emberek gyógyítására már régóta alkalmaznak terápiás állatokat, köztük macskákat is.
Az sem ismeretlen állítás, hogy egyedülállók, illetve idős emberek esetében is jótékony hatást gyakorol az életükre, ha megosztják azt egy kis kedvenccel. Ily módon nem érzik magukat egyedül, van kiről gondoskodni és a jó esetben kialakult bensőséges kapcsolat révén nem érzik magukat olyan magányosnak. Szeretve érzik magukat, van kiről gondoskodniuk, tehát nem érzik magukat feleslegesnek. Ez mind hozzásegít a depresszió elkerüléséhez.
Az is ismert tény, hogy a macskák dorombolása több emberi betegségre is jótékonyan hat.
Spirituális összefüggéseket figyelembe véve a boldogság, kedvesség, szeretet és a hála érzése mind lelki egészségünket és boldogságunkat szolgálja. A mosoly által szintén hatunk lelkünkön keresztül az egészségünkre is.
„Ép testben ép lélek.”, illetve „Amilyen belül vagy, olyan vagy kívül is.” tartják a mondások. Aki belülről boldog, megtalálta a lelki békét, sokat mosolyog, az nagy valószínűséggel embertársaival is jó kapcsolatokat ápol. Magasabb szinten rezeg, akinek a környezetében jó lenni.
Kutatások is kimutatták, hogy azok az emberek, akik megfelelő minőségű és mennyiségű kapcsolatot ápolnak sokkal egészségesebbek függetlenül az életmódjuktól.
Ki ne hallott volna már a különböző lelki eredetű betegségekről? Ebben lehet hinni vagy elutasítani, azonban több saját példám, illetve a fent említett közmondás is azt igazolja, hogy a lélek „egészsége” igenis hatással van fizikai egészségi állapotunkra is.
Ebből is látható, hogy fentebb felsorolt tanítások, amennyiben életünk részévé tesszük azokat, milyen jótékony hatással vannak lelki és fizikai életünkre egyaránt.
Jelen írásom zárásaként szeretném megosztani Veletek, hogy jómagam is még csak éppen hogy elindultam a spirituális úton. Elvégeztem egy numerológia tanfolyamot, amely nagymértékben hozzásegített az önismerethez, illetve rávilágított arra, hogy egyes emberek miért viselkednek úgy, ahogy.