Egy új barátság kezdete – Ti’ramisu és Althena összeszoktatásának története – 1. rész

Úgy döntöttem, közkinccsé teszem naplóm azon bejegyzéseit, amelyben egy nyugodtan induló nap végére gyökerestől felfordult eddigi életem. Az ezt megelőző napokban Gazdim sokszor emlegetett nekem egy bizonyos Althenát, mutatta a fényképét és kért, hogy legyek barátságos vele.

Őszintén szólva, nem igazán értettem a dolgokat. A Gazdim még egy új macskatoalettet is beszerzett, a kedvenc kaparóoszlopomat pedig új helyre tette. Nem igazán értettem, mi ez a nagy új lakberendezési mánia.

Végül elérkezett a nagy nap, amelyet először trónfosztásom napjaként emlegettem. A Gazdim már korán reggel elindult és magával vitte a cica szállítómat is. Újabb furcsaság… Mindenesetre otthon nyugodtan pihengettem, mígnem egyszer csak történt valami, nagy örömömre késő délután hazaért Gazdi Mamim.

1. nap – 2023. július 14.

Kristálytisztán emlékszem rá, hogy ez az életemet teljes mértékben megváltoztató nap péntek volt.  Este negyed hat körül ért tehát haza a Gazdim. Már akkor gyanús volt a helyzet, mert valakihez nagyon gügyögött, beszélt és ismeretlen szagokat is éreztem.

A Mamim első körben nagy örömmel köszönt nekem, megsimizett, engem, a „Kis Egyetlenét” és „Mindenét”. Nagyon örültem neki, hogy végre hazaért, akkor az igazi, ha együtt vagyunk otthon, az én birodalmamban. A Gazdimtól még finom vacsorát is kaptam.

Aztán jött a „bemutatás”. Egyszer csak megjelent a szobában az új jövevény, a betolakodó, a trónbitorló (ahogy én akkoriban gondoltam), az a bizonyos másik cica, akit Althenának nevez a gazdi.

Amikor észrevettem rögtön morogni és fújni kezdtem, de nem ám csak az új jövevényre… nem… hanem a Mamira és a barátjára is… méghozzá tisztes távolságból.

Hogy tehetted ezt Velem? A „Kis Egyetleneddel… Ki ez az ismeretlen lény, akit hoztál? Egy trónbitorló? Az én birodalmamban? Azt hittem szeretsz, most meg hazaérsz egy betolakodóval?

Ezeken a kérdéseken morfondíroztam, közben egyfolytában csak morogtam és fújtam. Igen, a Gazdimon láttam, hogy teljesen el van keseredve ezen, hogy Rá is morgok és fújok. Az eddig együtt töltött 4 és fél év alatt összesen egyszer hallott halkan morogni, az is akkor történt, amikor egy gubancot akart kiszedni a szépséges bundámból.

Szóval az én Kis Gazdim nem bírta tovább, odamerészkedett hozzám a zsörtölődésem ellenére is megsimogatott és megcirógatott az állam alatt, amit imádok… majd az ölében bevitt az erkélyről a hálószobába… és én hagytam neki, mert nagyon szerettem a történtek ellenére is.

2. nap – 2023. július 15.

Másnap, szombaton még mindig durcás voltam és úgy döntöttem, mindezt a Gazdi tudtára is adom… kiköltöztem a kedvenc erkélyemre és nem voltam hajlandó bemenni a lakásba, a saját birodalmamba. Mami kihozta nekem az új almos dobozt, kaptam etető- és itató tálakat is.

Végül aztán kíváncsi cica lévén csak bemerészkedtem a konyhába egy rövid időre.

Az a bizonyos Althena, aki egyébként hozzám hasonlóan szintén maine coon, barátkozott volna velem, de én továbbra is csak fújtam és morogtam rá (a Gazdira már nem), bár a távolság enyhülni látszott.

Althena, azaz Théni meglepően bátran viselkedett, elkezdett barátkozni a lakással, azaz a birodalmammal és elkezdte felfedezni azt. A kis kíváncsi olyan helyekre is felmászott, olyan játékokkal is játszott, amikkel én nem igazán és ahova nekem eszem ágában se jutott felugrani.

Althena, akit a Gazdi csak kék szemű maine coon hercegnőnek, vagy Théninek, Thénikének, Thénusnak nevezett már rendesen ivott, evett nedves és száraz tápot. Láttam az erkélyről, hogy a Gazdimmal napközben többször is jót játszottak.

Aztán úgy gondoltam, mégsem lesz ez így jó, hogy elfoglalják a saját otthonomat és persze hajtott a kíváncsiság is. Bemerészkedtem a nappaliba és Gazdim elmondása alapján, amíg én az asztalon jót szundikáltam Althena hozzáérintette a nóziját a hátamhoz. És képzeljétek el, hogy erről még fotó is készült.

Mint utólag kiderült számomra, Théni azért volt ennyire barátságos velem undok viselkedésem ellenére is, mert amellett, hogy hajtotta a kíváncsiság, mivel ő tenyészetben élt, emiatt hozzá volt szokva a sok cicával való élethez. Viszont a Gazdim engem is megértett, mert én viszont mióta Vele lakom közös otthonunkban, egész kiscica korom óta nem találkoztam másik cicával, csak a Mamihoz hasonló emberekkel.

3. nap – 2023. július 16. vasárnap

Szokták mondani, hogy minden csoda három napig tart. Nos, nem volt ez másként az én esetemben sem.

Vasárnap már sokat pihiztem a nappaliban, kimentem többször a konyhába is. Itt igaz, hogy tisztes távolságban egymástól, de együtt reggeliztünk a „kis jövevénnyel”. Bár a vacsoránál úgy éreztem éreztetnem kell vele, hogy ki az úr a háznál és elzavartam. Így később lehet, nem kellett volna ezt tennem, azóta nagyon engedékeny módon még a saját ételemet is megosztom Vele. De erről majd később.

A Gazdim nagy örömére a nappaliban egyre közelebb pihenőzünk egymáshoz. Már azt is engedtem, hogy közel játszanak hozzám, de a játékba azért még nem kapcsolódtam be.

A nap folyamán még az is kiderült, hogy Théni vízszintesen szereti élezni a karmait. Szerencsére még ilyen kaparófelület is volt otthon, amit én nem használtam. Micsoda öröm, ez a kaparódeszka sem hiába lett megvéve és nem csak egy porfogóként funkcionál mostantól!

4. nap – 2023. július 17.

Hétfő hajnalban a nappali ablakpárkányának kinti részének a végén, Théni pedig a szoba felőli részén pihizett, majd megtörtént a csoda… összeszimatoltunk a nózinkkal.

Théni, vagy ahogy akkorra kiderült a másik „Manó” kiegyensúlyozott volt aznap is, sokat játszott a Gazdival, kérte a simit, bújt, és persze incselkedett velem. Ezen utóbbi tevékenysége abban nyilvánult meg, hogy egyre közelebb merészkedett hozzám.

Én még mindig feszült voltam, de engem sem hagyott nyugodni a kíváncsiság és egyre közelebb engedtem magamhoz. Már csak egyre később és egyre halkabban kezdtem el morogni és fújni.

Thénike egyre jobban belakta a birodalmamat, most már nem csak a szép cicabútorom odújában, hanem a nappali asztalon is mert szundikálni.

Ami engem illetett, még mindig nem voltam hajlandó játszani (nemtetszésemet kinyilvánítván), csak az ún. jutalomfalat keresgélős poharas játékunkat.

5. nap – 2023. július 18.

Kedden Thénus már zászlós farokkal járkált fel-alá a birodalmamban, úgy látszott, nagyon otthon érzi már magát. Még egy produkciót is bemutatott, amikor felugrott a konyhaablak párkányára, ahova én rendes, jól nevelt cicaként sosem mentem.

Ami engem illet, én még mindig nem voltam hajlandó játszani.

Egyszer csak a kis jövevény kimerészkedett az erkélyemre, ahol kis ideig együtt időztünk. Megosztottam vele maradék birodalmamat is.

Este hat-hét óra körül azonban nem bírtam tovább a duzzogást. Már nagyon hiányzott a Mamival együtt töltött idő, ezért hosszasan doromboltam neki, miközben a kezére fektettem a buksimat. Emellett még pocak simit is kértem. Nagyon örült neki, hogy mintegy varázsütésre ekkora változáson mentem keresztül.

6. nap – 2023. július 19.

A varázslat szerdára sem illant el, hajnalban ismét együtt voltunk az erkélyen, majd a nappaliban is elég közel pihiztünk egymáshoz.

Őszinte leszek, nem bírtam tovább a duzzogást… végre játszottam egy jót a Gazdimmal és a kedvenc zizegős lasztimmal. Előtte Thénivel is ezzel a labdával játszott, kedvet kaptam hozzá, ebből a jó mókából nem maradhattam ki.

Még ugyanezen nap majdnem összeért a nózink, de végül csak a szimatolásig jutottunk. Én kimentem az erkélyre, majd mikor visszatértem a nappaliba morgolódás nélkül mentem el Théni mellett.

Théni továbbra is boldog farok tartással közlekedett, majd este végre én is boldognak éreztem magam, amet zászlósan lobogtatott farok tartással adtam mindenki tudtára.

Estefelé meghitten ismét a Gazdim kezére fektettem a fejecskémet és doromboltam, miközben ő másik kezével az államat simizte.

Mindketten a konyhában vacsiztunk, bár még tisztes távolságban egymástól. Ez volt az első alkalom, amikor Théni, a másik Manó is elfogadta a Gazdink kezéből az ételt. Ezenkívül egyre hangosabban dorombolt és egyre inkább az állát is nyújtogatta simiért. Úgy látszik, az egyébként is barátkozós hercegnő még inkább megbízik kis Gazdinkban.

7. nap – 2023. július 20.

És igen, eltelt egy hét… már mindketten boldogan zászlós farkincával járkálunk fel-alá a lakásban.

A gazdink már vendégeket is mert hívni testvére és egyik barátnője személyében, akiket Théni nagyon kedvesen fogadott… én természetesen a szokásos Őfelsége nézéssel tekintettem rájuk. Teljesen el voltak ragadtatva az új jövevénytől.

És ekkor rádöbbentem valamire. Végtére is tiszta haszon számomra, hogy most már ő is velünk lakik, a másik cica, akit lehet kedvük szerint simogatni, babusgatni… és engem, az Uralkodót végre békén hagynak.

Természetesen arra is rádöbbentem, hogy a Gazdi Maminak továbbra is én vagyok a kis Tiruskája és nem kell féltékenynek lennem Thénire, mert egyformán mutatja ki szeretetét mindkettőnk iránt.

És végre van kit babusgatnia akkor is, amikor én inkább csendesen pihizgetnék.

Naplóm folytatása hamarosan következik…