Ti’ramisu, az akrobata maine coon macska
Titkos naplóm folytatásában egészen 2020. március 30-ig megyünk vissza az időben. Aznap nagyon akrobatikus és játékos kedvemben voltam. Gazdim szerint egy akrobata maine coon macska veszett el bennem. Szokás szerint működött az Őfelsége nézéses üzemmódom is.
2020.03.30.
Nagyon jó innen a kilátás. Na de hogy mászok le innen? Így se lesz jó… na megpróbálom másként… ez se lesz az igazi… Mit csináljak? Na jó… próbáljuk meg így… ugrok egy nagyot abba a nagy fehér izébe, amibe pancsizni szokott a Gazdim… jupi…. sikerült!
Mit csinálsz már megint? Azt mondtad csak elmosogatsz és játszunk végre! Haladj már! Nincs még elég fotód? Játszani akarok!
Azért vannak nézések… amikor egy tekintet mindent elárul. Ráadásul a gazdim szerint egyre szebb és szebb vagyok, pedig már kiscicának is gyönyörű voltam.
És a ráadás… adjál hamit! Eddig még csak háromszor ettem ma… (ez volt délután 3-kor)… Mit mondtál, hogy nemrég ebédeltem? Mikor? Már nem is emlékszem rá… Micsoda? Én? Duci cica leszek? Na jól van, akkor bevetjük a dorombolós-hízelgős stílust… úgy látom ez a szuggerálós nézés most nem hatotta meg… a hízelgésnek pedig úgysem tud ellenállni… Aztán ezt még eljátszottuk 5 óra vagy fél 6 körül… na jó, akkor már tutira megyek, bevetem a pár másodperces ölben ülés taktikáját…. kaptam is jutalomfalatot… de csak szigorúan a napi ajánlott adag mennyiséget, nehogy duci cica legyen belőlem…
És nézzétek mit találtam! Még egy cica jógás fotót!
Kipróbáltam így is, úgy is, de lazán lelógatott manccsal esett a legjobban a pihizés…