Egy tükör, egy tanító és egy örök szerelem – Macskák és spiritualitás egy gazdi szemével (3. rész)

Korábbi blogbejegyzéseimben már foglalkoztam a macskák és spiritualitás témaköreinek kapcsolatával, azzal hogy milyen sok dolgot tanulhatunk bársonytalpú kedvenceinktől spirituális téren is.

Jelen írásomban további tapasztalataimat, észrevételeimet szeretném megosztani a fenti témával kapcsolatban, illetve szeretném megosztani Veletek Heart Stealer Ti’ramisu, azaz Tirus legutolsó tanítását is.

Tirus 2025. december  20-án, alig betöltve 7. életévét,  egy gyors lefolyású betegséget követően elköltözött a szivárványon túlra, hatalmas ürességet és szomorúságot hagyva maga mögött.

Az én bölcs cica tanító mesterem, aki még legutolsó tanításával is egy tükröt mutatott nekem felhívta arra a figyelmemet, hogy soha nem szabad halogatni azt, hogy találkozzunk szeretteinkkel és minden pillanatot ki kellene használnunk, amit együtt tölthetünk velük, mert sosem tudhatjuk, mennyi időt lehetünk még egymással.

Az alábbiakban részletesebben is kitérek a Tirus által átadott tanításokra.

Érzéseink kimondása

Tirus életét  3-4 hét alatt elvette hirtelen megjelenő, agresszív és gyors lefolyású betegsége. Thénivel még élete utolsó napján is éreztettük Vele mennyire szeretjük: Théni egy nózi puszit adott neki én pedig, mint tettem azt oly sokszor életében is, elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, imádom Őt.

Halogatás elkerülése

Gondolkozzunk csak el azonban azon, hogy hányszor halogattuk, hogy elmondjuk valakinek, hogy szeretjük? Lehet, hogy gondolatunk rá, de aztán sose mondtuk el az illetőnek, mert például nem mertük, pedig ki tudja, hogy lesz-e még rá legközelebb is alkalmunk, hogy megosszuk vele ezt a fontos érzést.

Rohanó világunkban gyakran halogatjuk a találkozásokat szerelmünkkel, szeretteinkkel, barátainkkal, mondván hogy nincs rá időnk. Úgy gondolom, hogy nagyon igaz az a mondás, miszerint „Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen”.

Amint azt Tirus példája is mutatja, egyik napról a másikra kialakulhat egy súlyos betegség, történhet egy váratlan baleset, vagy egy nem várt esemény. Nem tudhatjuk, hogy ki lesz a következő, meddig lehetünk még együtt szeretteinkkel. Használjatok ki minden pillanatot, amit együtt tölthettek, utána már hiába bánkódtok rajta, a sok elvesztegetett időt már semmi nem fogja visszahozni. Ráadásul morfondírozhatunk a „Mi lett volna, ha?” kérdésen, illetve ezen felül még nagy valószínűséggel kialakul egy lelkiismeret-furdalás is, amivel aztán a fájdalmon kívül még szintén meg kell küzdeni.

Jelen pillanat értékelése

Korábbi blogbejegyzésemben már írtam arról, hogy értékeljük a jelen pillanatot, azt az időt, amit együtt tölthetünk szerelmünkkel, szeretteinkkel, beleértve természetesen szőrös családtagjainkat is. Amikor bársonytalpú kedvencünk például abban a megtiszteltetésben részesít minket, hogy az ölünkbe jön dorombolni, akkor élvezzük ki ezt a meghitt pillanatot és ne azon járjon az agyunk, hogy milyen tennivalóink vannak még. Mint azt a mi példánk is bizonyítja, sajnos sosem lehet tudni, hogy lesz-e még következő ilyen pillanat.

Hála érzése

A korábbi részekben már kifejtettem a hála fontosságát. Jelen írásomban egy kis kiegészítést szeretnék a korábban elmondottakhoz hozzáfűzni. Mindig is hálás voltam azért, hogy én lehetek Tirus és Théni gazdája.

Akik ismernek minket jól tudják, hogy nekem Tirus nemcsak egy cica volt, nem is csak egy szőrös gyerek, hanem a Kis Mindenem, a Kicsi Kincsem, sokszor Kis Szerelmemnek hívtam és a Lelki Társamnak. Szinte még mindig, így közel egy hónap után is szinte felfoghatatlan, hogy nincs velünk. Igyekszem arra a sok szép pillanatra emlékezni, amit együtt töltöttünk, és hálásnak lenni azért, amiért én lehettem a gazdája, és így én lehettem az a szerencsés, akivel megosztotta rövid életét, és akinek átadhatta bölcs tanításait ez a cica testbe bújt bölcs kis tanító.

Mindig is éreztem, hogy nem véletlenül lett Ő az én cicusom, szerelem volt ez már az első látásra. Az együtt töltött boldog évek során akadtak persze nehezebb  időszakok is, de együtt mindent megoldottunk. Valahol a lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy okkal vált Tirus az életem részévé, hogy tanítson és a tanításai által fejlődjek. Erre a különleges kapcsolatra azonban nem is olyan régen, számmisztikai tudásom elmélyítésekor bizonyítékot is találtam, mivel ez a különleges kapcsolat számainkban is megmutatkozik.

Fontosnak tartottam ezt itt kiemelni anélkül, hogy részletesebben belemennék a számmisztikába, mivel még Tirus életében, halála után pedig még inkább rengeteg olyan kérdést, „jószándékú” megjegyzést kaptam, hogy miért is kellett nekem maine coon cica, miért nem elégedtem meg egy házi macskával (akik sokak szerint ellenállóbbak egészségileg, nekem azonban erre is van ellenpéldám).

Számomra magától értetődő, hogy ha anno nem maine coont szerettem volna és nem vezetett volna el a sors Tirus tenyésztőjéhez, akkor sohasem fejlődhettem volna ennyit Tirus bölcs tanításai által.

Fontosnak éreztem, hogy emberi szavakba öntsem bölcs cica tanító mesterem tanításait, aki mint az írásaimból is kiderült, sokszor mutatott nekem tükröt, de erre a tükörre már nekem kellett rájönnöm, hogy a különböző viselkedéseivel mit is szeretett volna nekem tanítani.

Mindig is éreztem, hogy Tirus azon kívül, hogy rengeteg szeretetet adjon nekem, tanítani is jött engem és általam azokat is, akik elolvassák blogbejegyzéseimet.

Fontosnak éreztem, hogy tolmácsoljam Nektek Tirus tanításait és itt szeretném kiemelni, hogy saját példám okán is úgy gondolom, hogy minden cica gazdinak oda kellene figyelnie bársonytalpú kedvence viselkedésére, elgondolkodni rajta, nem-e tanítani szeretne neki ő is valamit vagy esetleg egy tükröt mutatni.

Szokták mondani, hogy valami sosem múlik el, nekem ilyen a Tirus iránti szeretetem, egy örök szerelem egy cica iránt, akinek örökké hálás leszek minden pillanatért, amit velem töltött, minden tanításáért, amellyel hozzásegített fejlődésemhez az élet több területén, beleértve a spirituális fejlődést is.